Kapcsolattartó lettem

Volt már, hogy gyorsan elintéződött (4 nap alatt), és volt olyan is, hogy 15 nappal a tárgyalás után jött meg a kapcsolattartói. Letöltőböl is viszonlag gyorsan megjön. Ezek a napok is tudnak lassan telni. Én rájöttem arra is, hogy lehet egy egyszerű lakótelepi postaládát (ami egyébként egész kitűnő állapotban volt) igazán utálni! Utálni azért, mert a postás bácsival csak nem veszhetek össze minden nap, mert nem jött meg a levél. Idegesítő várni.

Számomra ezt a részét volt a legnehezbb megszokni. Itt mindig várni kell valamira. Szakértői eredményre, tanu kihallgatásra, papírokra, elbírálásra! Mindenre várni kell. Igazából semmi nem megy gyorsan. Tényleg nem.

Szóval megjön az első levél. Az első levél... Már a boríték látványától is sirva fakadtam. Nem sok sor fogadott, amikor kinyítottam a levelet, de minden egyes szava szorította a szívemet. Legalább valamit tudok most már és adhatom fel a leveleket. Kb. 50x elolvastam az irományt, majd kitöltöttem a kapcsolattartóit és szaladtam a postára, hogy feladjam a levelekkel együtt. Jó sok levelem gyűlt össze. Hát bele is tettem egy A/4-es borítékba és feladtam. Majd ismét feszült várakozás kezdődött. Érdeklődés a Venyige után, hogy mi is lehet ott. Hívtam anyámat, hogy milyen is belülről ez az intézmény, ugyan is drága jó édesanyám cége kivitelezte anno a Venyige konyháját. Jöttek az info-k spanoktól, ismerősöktől.

1-2 nap múlva egyszer csak csörgött a telefonom. "Magánszám hív" írta ki a telefonom. Pont az egyik havernál voltam. Freddy is megjárta már ezt az utat. Depeche Mode üvöltött és kajáltunk éppen. Nem túl jó kedvvel vettem fel a telefont, mivel az elmúlt pár hétben általában olyan hívásokat kaptam, hogy "na van valami a Dudival?" és akkor éppen nem volt kedvem egy ilyen beszélgetéshez. Unottan szóltam bele a telefonba, hogy "igen!". Életem hangja csicsergett vissza és azonnal elsírtam magamat. Az első 10 perc. Vagyis inkább 9 perc 30 másodperc. Már ennél a telefonnál meggyűlöltem azt a bizonyos női hangot. Minden beszélgetés során az engedélyezett 10 perc vége előtt egy női hang bemondja: "még 30 másodperce maradt". Hát én még életemben nem utáltam egy hangot sem annyira, mint ezt. Végre, hogy beszélhetek az Urammal, erre jön ez a hang és leolt azzal, hogy figyu kislány jöjjön már helyre az agyad és tedd le a telefont, mert ez most nem az a sport, hogy addig csicseregsz, ameddig akarsz. Hát vicc. Jó volt hallani, megbeszéltük, hogy mikor tud hívni ismét, meg ilyenek.

A telefonból tudtam meg azt is, hogy a leveleimet nem kapta meg, mivel nagy volt a boríték és csak csomag terhére fogadhatná be. Szóval visszaküldette a leveleket. Ez legyen a legnagyobb baj, gondoltam magamban, persze azért szídtam magamban a BV bürákráciáját, hogy most ezt minek kell csinálni?!! De itt kezdtem el megtanulni azt is, hogy nem igazán tudok mit csinálni a baromságok ellen. El kell fogadni, és belenyugodni. Persze azért voltak kilengéseim és kitöréseim, hogy ez most mi és miért, de ezeken jobb mielőbb túllépni, mert úgy sem tudsz győzni a BV felett.