7 hónap, 5+1 meghallgatás, 1 féléves, 9 nap háziőrizet... amiről nem írnak a police.hu-n

Ma olvasgattam a neten. Elég sokszor böngészem a "kék-fényeket". Pár nap alatt több rablót, gyilkost, tolvajt, késelőt fogott el a Rendőrség különböző helyszíneken Magyarország szerte. Örömmel olvastam, hogy a szegedi Etelka-soron majdnem rablás áldozattá vált benzinkút és alkalmazottja már biztonságban tudhatja magát, mivel az illető aki megpróbált elkövető lenni elfogásra került 5 nap alatt. Természetesen azt sem hagyhatom ki a sorból, hogy Tiszakeszin fél óra alatt kerítettek kézre egy rablót. Az elfogásban segédkezett az éppen szolgálaton kívüli körzeti megbízott is. Biztonságérzetem nőttön nőtt, ahogy a szombatig értem egyenesen megkönnyeztem a Magyar Rendőrség jólszervezettségét, hatékonyságát és gyorsaságát.

Egy ügyet szeretnék nagy vonalakban körülírni, külső szemmel nézve. 7 hónap alatt 1 gyanúsítotti kihallgatás, 2 tanúkihallgatás, 3 gyanúsítotti kihallgatás, 1 gyanusítás módosítás. A hangsúlyt itt a 7 hónapra fektetném. Maga az ügy sem egyszerű, de a részeletei nem igazán ide tartoznak. Mondjuk azon tényt megemlíteném, hogy valaki előzetben ül emiatt az ügy miatt - ergo kiemelt gyorsasággal kéne kezelnie a rendőrségnek. Hát ha ez a kiemelt gyorsaság, akkor megrökönyödve állok már csak a gondolat előtt is, hogy mi lehet a normál tempó. 2 hónapon keresztül hallgatott meg a nyomozóhatóság 2 sértettet. Persze nem arra kell gondolni, hogy 40 munkanapon keresztül, napi 8 órában - áhh dehogy. 1-szer 1-szer kb 1 órán át és hozzátenném, hogy 6 hónappal az események után. Pörögnek itt a dolgok annak érdekében, hogy minél hatékonyabb lehessen a detektív munka, vagy talán nem?

A válasz ez alapján az, hogy nem. Külső szemmel nézve először mindenkinek az jut az eszébe, hogy "ezek szivatnak, dögölnének meg". Pedig nem, vagy legalább nem mindig. Egy belvárosi kapitányságon doglozó átlagos előadónak 30 ügye is lehet folyamatban. Az V. kerületiekről az a hír járja, hogy néha 50 ügyet göngyölítenek fel szimultán - ami azért valjuk meg nem kis teljesítmény. Van szabadságuk amit ki kell venni, ők is emberek és megbetegedhetnek, ami természetesen csökkenti az amúgy munkával is eltölthető időt. Nem normális ez így.

A börtönök túltelítettek, a nyomozók túlterheltek, az ügyek hónapokat állnak. Egy rendőrségi szóvívő biztos 10 másodperc alatt cáfolná meg ezeket a mondatokat, de én tapasztalom, hallom, mondják és elég ritkán találkozom az ellenkezőjével - kívéve talán a tv képernyőt és az egyéb nyilvános médiát. Volt olyan akit ismertem a hírekből. Alá is írták, hogy elég alapos munkát végzett a rendőrség, egy részük még mindig ül megérdemelten. Azonban van sok ember akit ismerek a magánéletből, sok blogot elolvastam ilyen témában az interneten - több, éveken keresztül tartó naplóval lehet találkozni - és azt tapasztalom, hogy lassan mennek a dolgok. Ez a lassúság rengeteg pénzbe kerül ha az előzetes letartóztatást nézzük példálul. Gyorsabb ügyintézéssel kevesebbet ülnek a gyanúsítottak előzetben ergo kevesebb pénzébe kerül az államnak. Statisztikailag is jobban mutatna, de talán ehhez szükség lenne arra is, hogy megfelelő emberi és tárgyi erőforrása legyen a rendőrségnek. 

Aztán ott van az az oldal, ami elég kevés esetben érdekli a rendőrséget vagy bárki mást egy szűk réteg kivételével. A gyanúsított családja. A bizonytalanság, a folytonos várakozás. Várni a kihallgatásokra, várni a szakértői véleményekre, várni hosszabbítás végére, várni a szabadláb eredményét, várni a másodfok eredményét, visszakapni és elveszíteni újra (lehet csupán azért egyébként mert valaki aki tallárt hord munkaidőben éppen rossz lábbal kelt fel). Rettenetes azt tapasztalni, hogy nem igazán sokat számít bármit is tesz az ember. Láttam már szabadláb elutasítást úgy, hogy helytelenül szerepeltek benne az adatok (pl.: tanúk befolyásolása miatt ügydöntőzték be az illetőt, hivatkozva arra is, hogy védett tanú van az ügyben és a gyanúsított esetleg megereshetné szabadlábon - utóbb kiderült, hogy soha nem is volt ilyen tanú, csak egy tévedés volt... egy tévedés, ami plusz 3 hónapjába került valakinek és egy idegi K.O.-ba a családnak, aki már készült...), illetve olyan indokokra hivatkozni, amit már megcáfolt a védelem hónapokkal a határozat előtt. Ezeknél a pontoknál valakikben egy világ omlik össze. 

Sokan azt mondják, hogy kit érdekel a sittes családja. Lehet is ez így, szabad országban élünk. Viszont megjegyezném, hogy arról senki nem tehet - álltalában -, hogy bűnöző lett a szerette, vagy éppen csak belekeveredett valamibe. A büntetés-végrehajtás egyik célja, hogy segítse a visszailleszkedést a normál társadalomba. Azonban a büntetőeljárások során, főleg a sokszor indokolatlanul elhúzódó idő, kellemetlenség, megaláztatás és egyéb megpróbáltatások miatt sok család hullik szét. Vannak olyanok is akik természetesen nem, de említésre méltó százaléka - főleg a szerelmi - kapcsolatoknak megbukik. Ezzel sokszor a fogvatartott alapvető lehetősége is elveszik, hogy szabadláb esetén vissza tudjon illeszkedni a társadalomba. A "rossz fiúk" gyakran maradnak lakás nélkül, utcára szabadulnak a börtönben hordott cuccokban. Szerintem mindenki tudja, hogy innen hova vezet (vissza) az út elég gyorsan és elég nagy százalékban. 

Persze erre megint csak lehet mondani, hogy nem kell bűnözni és az ember nem kerül ilyen helyzetbe, sőt nem hozza ilyen helyzetbe a családját, szeretteit. Viszont nézhetné végre valaki azt az oldalt is, hogy ha hatékonyabban működne az igazságszolgáltatás és a büntetés-végrehajtás azzal nem csak pénzt spórolnának meg, hanem a "bűnözők" beilleszkedési esélye is javulna. A családok nagyrésze az előzetes alatt hullik szét. Aki nekivág egy letöltős szakasznak az tudja, hogy mi áll előtte. Az előzetes időszak bizonytalansága, kilátástalansága viszont könnyen szétrobbant bármilyen emberi kapcsolatot. 

Néha már csak nevetek az újabb híreken, pedig inkább sírni lenne kedvem...